A mai egy igggazán pazar nap volt. Ilyen fertelmes napom tényleg régen volt már...
Az egész úgy kezdődött, hogy írtam egy tudósító cikket a felolvasásról, ami abban a mocsár sulinkban történt. Marha izgi téma, mégis olyan cikket kanyarítottam belőle, amilyet csak ki tudtam hozni. És ami szerintem elég jó is lett. Pár hete már be is küldtem a suliújságba, ahová eredetileg szántam. Anya szerint nagyon jó kis dolog lett belőle, így az ő javaslatára beküldtem a helyi újságba. Amúgy azt hittem, nem sikerült elküldeni, végül mégis kiderült, hogy de...
A lényeg: a környezetem nagyon örült a dolognak, és tök tetszett nekik a művem, de hát, na, irigyek mindig voltak és lesznek...
Azért egy kicsit be voltam tojva, mert úgy éreztem, elárulom azt a tetves suliújságot. Kár volt érte aggódni. Ma ugyanis kihívott a teremből kedvenc igazgatónőnk és ízesen elmagyarázta, hogy hogy képzeltem én azt, hogy az iskoláról írok? Hogy mertem ezt? Augusztus óta minden, a suliból kimenő cikket neki kell ellenőriznie...Nah, jó erről n nem tudtam és bocsánatot kértem, de ami ezután jött, azt nem engedhettem el a fülem mögött.
Azt mondta, tegnap, egész délután telefonált és bocsánatot kért az illetékesektől. Milyen illetékesektől? A tanári kartól. Azért, mert olyan rohadt szégyenletes bűn volt a cikkem, azért. Mégis, volt egy mondata, ami annyira megnyomta nálam a düh feliratú gombot, hogy rohadtul nem érdekelt semmi. És ez a nyers szó volt.Ezt a szót használta a művemre. A csodálatos cikkemre. Amit szívből írtam. Ami tele volt a stílusommal, az érzéseimmel. Nyers...Jól van, jön még a kutyára dér...
Nem káromkodtam. Nem szidtam senkit. Mégis úgy kezelte a művemet, mint egy vadhajtást. És ez volt az, ami fájt. Minden cikken rengeteg ideig dolgozom, erre ő azt mondja rá: nyers.
Sőt, még azt is megkaptam, hogy nem láttam a feljavított verziót. Köszönöm, nem is akarom látni, mert az nem én vagyok. Az egy felnőtt kezének nyoma, aki hozzányúlt egy javítatlan, vágatlan és mégis eredeti változathoz.
Plusz: kaptam még olyan kedves dicséreteket is, amelyek így szóltak: majd ha újságíró leszel, akkor olyan cikket írsz, amilyet akarsz. Rendi, az első cikkem róla fog majd szólni újságíróként. Á, csak vicc volt. Ennyit nem ér a dolog....:D
Az viszont biztos: nem fogok többet beírni a suliújságba. És nem érzem magam szégyenletes bűnösnek, amiért egy csodálatos cikket írtam csodálatos iskolánkról, ahol a diákok bábként kell, hogy írjanak minden témáról, máskülönben jön a cenzúra...

Címkék: cikk

Nemrég volt valentin nap. ÉS nem írtam. Mert csak. És a valentin napot is kis betűvel írom, mert nem bírom, azért. Mert csak. Nem azért, mert egy savanyú citrom volnék, aki rohadtul gyűlöli ezt a napot, mert mindenki marha boldognak tűnik párban, én meg tök egyedül vagyok. Á, neeeem...Erről szó sincs.
Régebben talán érdekelt volna, ma viszont már megkomolyodtam annyira, hogy magasról teszek erre a szinglis dologra. Nem érzem magam szinglinek. Boldog vagyok egyedül is. Mert nemrég rájöttem egy nagyon fontos igazságra: a fiúknál a szerelem egy szó, ami alá benyomják aljas szándékukat: a szexet.
Mi meg szépen bekajáljuk. Már persze csak azok, akik marha naivak, szerelmesek, vagy azt hiszik, ez a szerelmük csúcspontja. Pedig nagyon messze járnak az igazságtól. Te, aki most ezt olvasod, és aki valszeg lány vagy: ha van pasid, eszedbe jutott már valaha, hogy amikor megcsókol, talán csak azért teszi, hogy aztán megkapjon? Ha tudnád, hogy csupán ez a terve veled, megcsókolnád? Persze, nem azt mondom,hogy minden pasi köcsög, csak ugye a hormonjaik talán néha erősebben munkálkodnak, mint a mieink. Na meg: a világon is biztosan léteznek még normális fiúk, csak olyanok mint a kiállítási tárgyak: van vagy csajuk, vagy túl esetlenke az élethez. Vagy melegek. Szó sincs róla, bírom a melegeket, mert szerintem százszor jobb fejek, mint a hetero pasik, akik valszeg többet akarnak holmi barátságnál.Szóval: biztosan vannak ilyen pasik, csak én még nem találkoztam sajnos eggyel sem.:(
Szerelem. Ez az a szó, amiben nem hiszek. Egy jó ideje. Amióta egy srác úgy vérig sértett, hogy azt hittem, sosem felejtem el. Szóval én igazán elmondhatom: tudom, mi az a szenvedés. Mégis, folyamatosan megpróbáltam becsapni magam, olya érvekkel, hogy majd eljön az igazi. Aztán 16 évesen megtörtem. Az összes barátnőmnek volt már pasija, és megvolt az első csók is. Nekem meg semmi. Néha nem mertem velük olyan egyszerű dolgokról beszélgetni, mint az msn-emben megforduló nagypofájú, életben nyuszi vagy pont fordítva pasikról, mert EGYSZERŰEN NEM VOLT OLYAN ÉRDEKES AZ ÉLETEM, MINT AZ ÖVÉIK. Gyakran olyan unalmasnak találtam magam, mint a matek órát. És ez fájt. Elhatároztam, kell egy pasi. A biológiai órám annyira beindult, hogy észre sem vettem, hogy nem is én irányítom magam, hanem a hormonjaim engem. Most persze kérdezheti az idősebb korosztály: biogóiai óra 16 éves korban? Igen. Manapség a fiatalok sokkal hamarabb érnek, és ezért olyan frusztráló, amikor körülötted mindenkinek van pasija, rajtad kívül.Durva dolgok ezek a hormonok: képesek elhitetni az emberrel, hogy kell egy pasi, aki szeret, közben csak az érdekli őket is, hogy minél hamarabb csinálj 1-2 gyereket. Értitek...
Az emberek csak mondogatják: nembaj, majd lesz valaki. És ez az a mondat, amitől a plafonra tudnék mászni. Az a sajnálkozás! Köszönöm, engem nem kell sajnálni, elég, ha én sajnálom azokat, akik leépülnek lelkileg, mert a pasijuk kényszeríti őket "dolgokra", majd dobja, mondván: k*rva. A 2. röhejes dolog: a pasik azt mondják: "manapság tök megváltoztak a dolgok, a csajok udvarolnak, nekünk nem kell. Plusz: nagyon sok a ku*rvás csaj. "
AHA! Nem is tudom, ki az, akinek meg kéne mutatni, hogy pasi! Legalább ilyenkor! Nemhogy még udvarolni lusták, flörtölni, de azt mondják, sok a k*rvás csaj. Nah, vajon ki miatt? A lányok nem k*rvák, hanem nők akarnak lenni, és gyakran nem tudják, hogy is kéne azt csinálni. Akkor pedig jön, hogy leutánozzák a környezetüket. Például: valakit látsz inni? Igyál te is. Aztán szépen valamelyik be*aszott csávó majd meghúz. Másnap a fél város azt mondja rólad, hogy részegen szexeltél XY-al, holnapután pedig már az egész városban azt terjesztik "a népek", hogy minimum 4-en átmentek rajtad és hogy mekkora egy szajha vagy. Akkor ki is tett szajhává kit? Persze, ez kétélű dolog. Két embertől függ. Mégis, ha valaki ilyet tesz, legalább fogná be. De úgysem fogja.
Mert ILYENEK A PASIK.
Ja, és még valami: ha a srácoknak olyan rohadtul aranyos, kedves, nem k*rvás lányok kellenének, és ha annyira nem fontos nekik a kinézet, akkor HOGYHOGY NEM ENGEM AKAR MINDENKI? Ugye, ugye. Milyen elgondolkodtató...

Címkék: nap, pasik, timejja, valentin

Hello
Ma 4 fotosútot hoztam a spanokról és rólam.



Emellett íme eddigi legjobb videóm, a Heaven zongorás változata.
Remélem nektek is tetszik. xd

Nah, eleget beszéltem magamról. Most jöjjön néhány ember az életemből, akiket nagyon szeretek, és rövid ismertetőjük :D
Anya: hát, ő az anyukám. Nagyon jó fej, modern, meg minden. Nagyon lightos, meg rapper, meg szereti hallgatni a dalaimat. (állítólag :D) Elnézi a hülyeségeimet, és mindig megbocsát. (L)
Betty: a húgom. Néha jófej, néha tökfej, de attól még nagyon szerizem. Hú, de utálom ezt a szót, olyan nyálban úszó...Ő örökölte a jobb géneket, szerintem modell lesz. Az meg, hogy ő mit akar, kit érdekel :D (L)
Hjuszton: húúú, szegénykémnek annyi neve volt már, hogy még belegondolni is szörnyű. Hjuszton, törvényes nevén Angi, akivel akkor is nevetünk, amikor nem kéne, vagy éppen sírunk. Én vagyok a pszichológusa, meg nagy rapperek is vagyunk ugye. Up on make me lose my mind...
Nem igazán tom, mit írjak róla, mert túl sok az infó. Viszont: amikor szomorú, furi dolgokat rajzol xD (L)
Ancsa: hát, igen...ő az én élettársam...öööö....mit is mondhatnék...NEEEEM. Viccet félretéve: Ancsu is ugyanolyan hülye, mint mi, szóval senki ne lepődjön meg, ha néha hülyeségeket csinálunk. Meg nem azért pusziljuk meg egymást, mert járunk. Meg leszbik se vagyunk. Ezt csak azoknak írom, akik ien rohadt nagy pletykagépek. Meg BITCHEK...(L)
Henu: hát, neki is volt pár neve, amiket nem írok le, mert ő utálta őket. Értitek :D
Henu nagyon királyan tud szájalni, például a tavalyi francia tanárunkkal. Meg beszólásból jeles. És jó csapdákat állít :D Plusz: a pasija, Sanyi is nagyon jó fej. Meg Tibi is, aki AIDS-es (applaud)
(L)
Nah, szóval így vagyunk mi, négyen, a nagy rapperek, akik mindig képesek valami naggggyon idiótaságot kitalálni. És azt megvalósítani...

Húúú. El se hiszem, hogy már február. Jó gyorsan telik az idő, nem mondom.
Nemsokára itt a nyár, amikor is dolgozni szeretnék, hogy ha ne'adj Isten mégse jutnék be fősulira, akkor legyen valami suskám. De ez még a jövő kérdése. Nagyon is. Jövő héten, pénteken farsangi buli. Hát, nem várom túlzottan, utálok minden ilyen cuccot, de sajnos kötelező. Ez van.
Viszont, hoztam egy új vidit: Britney-től az Everytime című gyönyörű dalt. Szerintem nem lett olyan rossz, de döntsétek el ti. Megígértem, hogy egy jó ideig világiasabb zenéket teszek fel, hát íme. De azért egy-két hozzászólás most már igazán jöhetne, mert kezdem unni magam. :D

Címkék: britney spears everytime február

Amikor fáj valami mélyen, legbelül, csak énekelj. Nem baj, ha halkan dúdolsz, s nem baj, ha ordítasz.
Amikor fáj valamim mélyen, legbelül, csak papírra vetem az érzéseimet, s a könnyek tisztára mossák lelkemet.
Amikor megnyugszom, előveszem lelkem írását, s könnyek közt éneklem a szöveget. Mert a lelkemből ered...
Amiket szeretek
Anime,Bleach, Ayumi Hamasaki, Eper, Málnaszörp, Rózsaszín, Gyerekes cuccok, JPop, Visual Kei, Nelly Furtado, LM.C, Hell yeah...

csetszoba

Rukia, Ancsa, Réka, Rita, Myca, Simmester, Ayumi Hamasaki, Japán, JMusic, JMusic,

szeptember 2008 október 2008 december 2008 január 2009 február 2009 március 2009 április 2009 május 2009 június 2009 július 2009 augusztus 2009 szeptember 2009 október 2009 november 2009 január 2010 március 2010 május 2010 június 2010 július 2011

designer: © pathetique.
resources: xxxxx