az vagyok akinek születtem

Vélemények

2009. március 29., vasárnap/4:25

Hát, már kezdem megelégelni a nagyszerű videoplayer tevékenységét: folyamatosan törölnek mindent. Az üzeneteimtől kezdve a videóimon keresztül a véleményekig. Ezért úgy döntöttem, le fogom írni a véleményeket a blogra, hogy később nézegessem őket (önelégült mosoly)
Ruki5
WoW:D
Ez csodáltara méltó,ÉN ÖLNI TUDNÉK ILYEN
HANGÉRTXDMinednkivel egyettértek
(HOpsz még irni akartam csak véletlenül elküldtemXD)Na
szóval tényleg nagyon GRATULA!Rakd fel a Youtube-ra és
LEGYÉL SZTÁR x)Tényleg nagyszerű hangod van

PokoliLany
Igen, igen!!! Én is imádom a hangodat! Kíváncsi vagyok,
mi lesz a következő dal, amit felénekelsz!!! :) :D ^^
puszi :) (L)

BettiHim
nekem megnyerted a karoke versenyt^^
Pusszantlak,repül sz a kedvencekbe!:)

Flore17
Nagyon jó! Csodálatos! =)

PokoliLany
wáááw! Ez csodálatos volt! Csak így tovább! :) ^^

xxxpudignxxx
jó hangod van gratt! ha nem is olyan mint az eredeti de
jó^^:)

Animefangirl16
naon jó hangod van!!^^

PokoliLany
tök jó! :D nagyyon coolvagy, várom a
következőt!!!!!!!!!!!!!!!!!!
:)
pusssyka

Egyelőre ennyi, a többi sajnos törlődött. Az érdemlegeseket kiteszem. És köszönöm mindnekinek, aki támogat! Pusz!

Címkék: vélemény

Altefnégy xD

2009. március 28., szombat/13:35

Mit is írhatnék...
Este van...Egész délután angolt tanultam. Felső fokút. Most mit is mondjak. Kemény az élet. Meg fárasztó xD.
Ma (szombaton) is suliba kellett rohadni, hát legalább annyira volt izgalmas, mint az a múltkori horrorfilm a suliban, ami inkább ismeretterjesztő volt, de még annak is sz*r.
Igen, fáradt vagyok. Nem kicsit, nagyon. Ha most valaki azt mondaná, nyomjam meg az altefnégyet, akkor simán megtenném, mert majd leragad a szemem.
Azért ma még felnyomtam az egyik févörit animémnek a Bliccsnek (Bleach, anna, aki nem fogná z adást pont mint én) az 1. endingjének a dalát, Rie Fu-tól a Life is like a boat-ot. Kaptam mér rá pár kedves véleményt, köszönöm mindenkinek! Mondjuk, nyílván nem egy 5.1-es headphone-os mikrofonba kéne énekelnem, de ha nincs más, akkor ez van. Sprite.
Ennyit a reklámról, meg a dalról, aki akarja hallgassa meg, aki meg nem, az nyomjon altefnégyet. Elmentem Hellsinget nézni...

Címkék: altefnégy, angol, bleach, hellsing, life is like a boat, rie fu

2009. március 25., szerda/2:10

Hát, már megint egy új bejegyzés. Ez most valamivel lájtosabb lesz xD
Ma egy csodálatos nap virradt a világra Megjelent Ayu legújabb albuma Next Level címmel!
A trackek:
01.Bridge to the sky
02.NEXT LEVEL
03.Disco-munication
04.EnergizE
05.Sparkle

06.rollin'
07.GREEN
08.Load of the SHUGYO
09.identity
10.Rule
11.LOVE 'n' HATE
12.Pieces of SEVEN
13.Days
14.Curtain call

Persze kapható még a 2008-2009-es Countdown is külön cédén, meg plusz dvd klipekkel, making-ekkel és Ayu mindezek mellett egy USB verziót is kiadtott. Istenem, ez olyan csodálatos, hogy el se hiszem. Az egész kollekció egyébként Pen Drive nélkül kb. 11.000 Ft, viszont a házhozszállítás ingyenes a yesasiaról-elvileg. Hát, ha nyáron elmegyek dolgozni, tuti megr

endelem. Addig pedig egy dalt se hallgatok meg a lemezről, nehogy megunjam. Bár, Ayuit nem lehet megunni xD

Címkék: ayu next level

Lehetetlen? Az meg mi!?

/1:38

A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik...

Nagyon elgondolkoztam ezen az idézeten, amikor elolvastam. Milyen igaz! Csak a belső félelmeink választanak el minket a teljes boldogságtól. Félünk mindentől, ami változást hozhat, ezért kijelentjük: ez lehetetlen. Mi lenne, ha megpróbálnánk legyőzni a félelmünket és megpróbálni azt, amire mindig is vágytunk? Ezekre a kérdésekre próbálok választ találni, ami nagyon nehéz. Már nem vagyok gyerek, de felnőtt sem. Még gyermeki a lelkem, de a gondolataim egy felnőtté. Melyikre hallgassak: a bennem élő kislányra, vagy a felnőttre? És melyik mit mond?
Soha nem felejtem el, amikor kislányként a tükör előtt álltam, de nem azért, mert magamat csodáltam volna (nem is igazán volt kit) hanem mert néztem magam, ahogy énekelek. 5 éves voltam: a tükör előtt álldogálva írtam első dalomat-angolul. Persze még nem is tudtam ezen a nyelven. De valahogy a szívembe jött a dal, és hiába motyogtam hülyeségeket, az volt az én kis dalom-angolul. Szintén ennyi idős voltam, amikor kijelentettem: énekesnő leszek. Míg anyukám elsiklott eme gondolat felett ( a kislányok 50%-a énekesnő akar lenni, a maradék 50% pedig hercegnő) addig én nagyon is komolyan vettem. Együttest akartam alapítani, csak egy problémám volt: szervezőképességem egyenlő volt a nullával, de ne várjunk túl sokat egy 5 évestől. A kert végén berendeztem a karámunkat: Papp Ritás poszterrel (akkor ő volt a cool)
és úgy tettem, mintha tudnék gitározni. És vártam.Vártam, hogy valaki beszálljon a csapatba. Így visszagondolva azonban talán nem is ez volt az, amire igazán váratm. Sokkal inkább az, hogy a családom észrevegye: tényleg az éneklés az életcélom, ez az, amit csinálni akarok.
Nagymamámmal gyakran beszéltünk erről a témáról. Szerinte az énekesek arra vannak "kárhoztatva", hogy vagy szeretik őket, vagy nem. Vagy meg tudnak élni ebből, vagy nem. Egy ideig el is fogadtam a véleményét, azonban nem bírtam éneklés nélkül. És akkor mi van, ha nem kapok pénzt? A hangsúly azon van, hogy az emberek szeretik-e azt, amit csinálok, vagy sem, nem? Talán mama látta, hogy ez az egész énekesdi nem csupán egy gyerekes álom, hanem több annál. Sokkal több.
Múltak az évek, és egyre jobban fejlődött a hangom. Persze ez annak is köszönhető volt, hogy folyamatosan énekeltem, ami azért megmunkálta a hangomat rendesen. Mégis állandóan csak azt kérdezgettem mindenkitől: jó a hangom? Sosem voltam tisztába az értékeimmel, mindig úgy éreztem: kevés vagyok. Ezért kellett a megerősítés, ami egy idő után kezdett unalmassá válni.
Így belegondolva, ez a legnagyobb bajom. Hogy nem érzékelem, hogy tehetséges vagyok-e, vagy olyan mint a whhhhy-os csávó a megasztárból. A családtagjaim még szép, hogy dicsérnek, hiszen szeretnek. De mi a helyzet másokkal?
Ez volt az ok, amiért elkezdtem feltölteni a videóimat különböző helyekre. Eddig nagyon sok szép visszajelzést kaptam, amik nagyon jólestek. Tegnap pedig kaptam egy üzenetet, ami végképp jól jött. És ezekért nagyon hálás vagyok. Mert tudom, hogy ezek a vélemények fognak majd hajtani, amikor kiállok a színpadra, hogy megcáfoljam a tényt: ez nem csak egy gyerekkori álom...

Címkék: éneklés, gyerekkor, lehetetlen

2009. március 18., szerda/8:42

Miután nagyszerű melankólikus hangulatot teremtettem(talán már érthető a Sweet Melancholy kifejezés) felteszek pár tracket, amiket mostanság csináltam, és kaptam rá néhány hozzászólást :D

Ayumi Hamasaki-Dearest

Ayumi Hamasaki-Sparkle

Ayu legújabb dala, amely rajta lesz a március 25-én megjelenő Next Level című albumán. Imádom xD

Címkék: ayu dalok

Miért szeretem az animéket

/8:16

Ma rendkívüli módon úgy döntöttem,három fontos dologról szeretnék írni, amit rengeteg ember nem igazán ért meg. Sajnos.
Az első nem más, mint az animék. Imádom őket. Talán egyrészt azért, mert nekik köszönhetem, hogy nem egy sír alatt vagyok most valahol a temetőben...
Volt egy időszak az életemben. Amikor egy hatalmas pofont kaptam egy embertől, akitől sosem vártam volna. Először fel sem fogtam a dolgot, majd miután mégis rájöttem, hogy mi történt, oylan zokogásban törtem ki, mint soha addigi életem során. A szívem tört szét, éreztem. És nem bírtam abbahagyni. A könnyeim már-már betemettek, majd végül, nyugtatóval aludtam el. Fájt minden. Fájt a lélegzet. Amikor másnap reggel felébredtem hirtelen beugrott mi is történt. A sírás környékezett. Egy beszólás miatt.
Attól a pillanattól kezdve nagyon furcsán kezdtem viselkedni. Semmi sem érdekelt, és senki. Csak egy dolog járt az eszemben. A halála. Hogy meghaljon. Hogy minden jóra forduljon. Hogy ne lássam többé azt a mocskos vigyort a fején. Soha. Soha. Soha.
Mindent összetört bennem, ami voltam. Előröl kellett felépítenem mindent, ami voltam. 15 év keserves munkáját tette tönkre egy pillanat alatt...Voltak dolgok, amik kimaradtak az újraépítés során és voltak, amelyek csak akkor kerültek be a szervezetembe. A lelkembe. A szívembe. Valahogy ilyennek képzelem, amikor egy ember újra tanul írni, vagy beszélni. Nekem újra kellett tanulnom ÉREZNI...
Így került be az anime is. Hál'Istennek. Segített kihúzni a csávából, olyan volt, mint egy jó barát, aki bármire képes, csakhogy ismét mosolyogni lásson. Ahogy néztem őket, úgy gyógyultak a sebeim, és szép lassan a szívem is visszaállt a helyes kerékvágásba. Legalábbis azt hittem egy ideig. Ugyanis a felejtés nagy úr...
Az iránta érzett utálat átfordult a saját magam iránti gyűlöletbe. Egyszerűen utáltam, hogy szóba álltam vele, hogy beszéltem vele. Hogy lehettem ilyen hülye, ostoba, buta? Az emlékek pedig folyamatosan kavarogtak. Csak kavarogtak. Már-már beleszédültem mindenbe. Aztán jött az érzés: mi lenne, ha nem volnék? Semmi. Egy hülyével kevesebb. És ez a dolog egyre tovább fajult. Persze a barátaim mit sem tudtak erről. Nem akartam senkinek sem elmondani, túl mély volt minden. Inkább hallgattam. És egyre inkább magamba fordultam. Visszatértek a fóbiáim, a félelmeim, alig ettem, egy dolog volt, amit igazán tettem: sírtam, mindenféle ok nélkül. Ez így ment jó ideig, majd egy nap nem bírtam tovább és mindent elmondtam anyának, hogy hogyan érzek. Ezután már legalább tudtam, hogy van valaki, aki tud róla, hogy mivé is válok...Rengeteg munkával fejeződött be az újjáépítés: bejött az anime, és még két fontos dolog: a kawaii és a lolita japán divatstílusok. Mi köze van ezeknek a témához? Csak annyi, hogy egyszerűen nem volt semmi a szívemben. Teljesen üres volt. A kawaii (japán szó, jelentése aranyos) segített leállni azzal, hogy az aranyos dolgok követőjévé váltam, a sweet lolita pedig szintúgy. Mondhatni japán volt az, ami a lényem legfőbb mozgatórugójává vált. És hálás vagyok neki. Mint anyának. Ez az eset onnan jutott eszembe, hogy az egyik barátnőm egy múltbéli dolog miatt kezd emós lenni. Nekem ezzel nem lenne bajom, mert tudom, milyen fontos az újraépítés, és tudom, min ment át, mégis tudom, hogy az emó nem egy fő irány. Az csak egy megálló, ahol várakozhat az ember, ha nem tud mit tenni. Ha már látja az utat, továbbmehet...

Címkék: anime, japán, kawaii, lolita

A szem-a lélek tükre

2009. március 17., kedd/7:30

Mostanában valahogy utolért a tavaszi fogalmasincsmi xD
Olyan happy vagyok, hogy legszívesebben a vadiúj miniszoknyámban mennék suliba. Persze, ez mint tudjuk, kicsit furcsa volna így, tavasz kezdetén. De olyan jól érzem magam. Csütörtökön nem megyek suliba, mert szemorvoshoz megyek. És hétfőn se. Akkor pestre megyek szemorvoshoz. Hogy miről is van szó? Elmagyarázom...
Egész gyerekkorom meghatározó élménye volt egy testi torzulás, ami miatt napi csúfolások, hatalmas röhögések alanya voltam. Valami miatt ugyanis a bal szemhéjam jó pár milllivel lentebb van, mint a másik. Emiatt sajnos megromlott a látásom is, a bal szemem mindig gyengébb volt, mint a jobb, és 8 évig hordtam szemüveget. Addig pedig folyamatosan el kellett viselnem a körülöttem lévők becsmérlő szavait: voltam pápaszem, bagoly, kancsi, meg egyéb dolog. Ami nagyon fájt. Volt, hogy a suli egyik csendes sarkában húzódtam meg, hogy addig se piszkáljanak. Maga volt a pokol. De a legszörnyűbb az volt, hogy én sem értettem, miért csinálják. Azért, mert egy hiba nyomot ütött az arcomon. Itt látszik meg, hogy a legtöbb ember milyen kegyetlen. Ha elfogadtak volna úgy ahogy voltak, talán most nem lennék egy olyan lány, aki megpróbálja összekaparni a széttört (vagy talán sosem volt) önbizalmának darabkáit, amelyek elvesztek az időben, a gyerekkorban, amikor minden lélek olyan törékeny. Gyűlöltem magam rendesen egy időben, máig gyűlölök tükörbe nézni.
Viszont, több mint fél éve elhatároztam: véget vetek az akadálynak. Megműttetem magam. A barátnőm, Angi nehezen fogadta a dolgot, akár a húgom, Betty. Anya, Ancsa és Henu elfogadták, hogy így lesz a legjobb. Nem lehet megállítani. Amit igazán véghez akarok vinni, azt megteszem. Ha nem idén, akkor jövőre. És ne jöjjön senki nekem a természet ilyennek teremtett dumával, mert nem jön be. Van, hogy hiba csúszik a tervbe, nálam is ez történt. És a hibákat orvosolni kell. Akárcsak az önbizalmamat. Az utóbbi időben folyamatosan frufrut vágattam, meg bal oldara sepertem a hajam, ami nem volt egy jó megoldás. Vagy a földet bámultam, ami meg marha izgi. Én csak egy ember akarok lenni, akinek végre van kialakított képe magáról. Mert most akárhányszor a tükörbe nézek, egy arcot látok, ami nem én vagyok. Két szempárt látok, ami közül az egyik nem az enyém. Ami nem tükrözi a lelkemet.
PEDIG A SZEM A LÉLEK TÜKRE!
Hogy gyűlöltem mindig ezt a mondást és hányszor kérdeztem anyától: anya, akkor az én lelkem nyomorék? Merthogy egyszer ezt is megkaptam. Ami életem leghatalmasabb pofona volt, és ami után újra kellett építeni a teljes valómat. Mintha a lelkem tört volna szét......
Most végre már úgy tűnik, nem leszek többé nyomorék, csak abban bízom, hogy nem fog maradandó nyomot hagyni a műtét a LELKEM TÜKRÉN...

Címkék: szem

2009. március 7., szombat/9:30

Háát, ma jó kis kocsikázós napom volt: elmentem mamához, meg vissza jöttem.
Viszont: még tegnap este feltettem youtube-ra egy videómat, a glittert. Ha más jutábosok minden sza*t feltesznek, akk. én mér ne?
Mondjuk, azért remélem nem lett olyan nagy sz*ar. Na, mind1. Úgyse írtok semmit. Szerintem nem is olvassa a blogomat a úgomon, meg a barátnőmön kívül. Szóval mindegy, ha ezt nekik írnám.

2009. március 4., szerda/11:56

Csak úgy eszembe jutott valami, amit leírtam és ez lett belőle.
Hát, angolul valahogy jobban megy, mondjuk, talán nem lett olyan rossz, döntsétek el ti :)
Csapdában
Nem látod rajtam, hogy valami bánt
Nem láthatod, hisz kulccsal zártam lakatra szívem ajtaját
Nem akarom, hogy lásd, mit takar a fény
Nem szeretném, mert legbelül minden oly sötét

Kiragad egy vágy, mely megtanít rá: félj
Megragad egy álom, mely sikítja, hogy élj
De nem kérdezi senki sem, mit is szeretnél

És csak élsz, úgy napról napra
Mert nem tudod, hogy másként élni is lehet
Vadászol álmodra, mint űzött vadra
Mert érzed nincs küzdene érted, nincs ki szeret...

Ref: Csapdában tengeted napjaidat
Börtönben születnek álmaid
A cellából szabadulni nem lehet
Segíts! Húzz ki! Hadd éljek még!
Csapdában álmodod meg a jövőd
Sírva könyörögsz egy jövőért
Mit tudván tudsz: sosem kapsz meg
Mégis az érzés úgy elönt...

Egy sarok, hol kihalt a remény
S úgy érzed, téged is elönt a szenvedély
Vágy, mely azt súgja: törj ki innen
Ó, bár tudnék, de a cella kulcsa a börtönőrnél
Ó, bár mehetnék, de már...közel a vég

Kiragad egy vágy, mely megtanít rá: félj
Megragad egy álom, mely sikítja, hogy élj
De nem kérdezi senki sem, mit is szeretnél

És csak élsz, úgy napról napra
Mert nem tudod, hogy másként élni is lehet
Vadászol álmodra, mint űzött vadra
Mert érzed nincs küzdene érted, nincs ki szeret...

Csapdában tengeted napjaidat
Börtönben születnek álmaid
A cellából szabadulni nem lehet
Segíts! Húzz ki! Hadd éljek még!
Csapdában álmodod meg a jövőd
Sírva könyörögsz egy jövőért
Mit tudván tudsz: sosem kapsz meg
Mégis az érzés úgy elönt...

Ki kell törnöm, meg kell állnom
Menekülnöm kell, s bújkálnom
Rettegnem kell folyton folyvást
Ez az ár érted, ó SZABADSÁG!!!!!!

Csapdában tengeted napjaidat
Börtönben születnek álmaid
A cellából szabadulni nem lehet
Segíts! Húzz ki! Hadd éljek még!
Csapdában álmodod meg a jövőd
Sírva könyörögsz egy jövőért
Mit tudván tudsz: sosem kapsz meg
Mégis az érzés úgy elönt...
By Timejja

Címkék: csapdában lyrics dalszöveg

Szülinapi listám

2009. március 1., vasárnap/4:35

Hamarosan 18 éves leszek.
Nagy dolog ez az ember életében. Nemrég még 6 éves voltam, most meg már lassan felnőtt. Legalábbis gondolatban. Meg idő szerint. Mert az tény, hogy agyilag lehet, hogy vagyok annyi, de lelkileg egy 11 évesével versengek.
Nemrég belefogtam egy lista írásába. Hogy mi lenne, ha? Persze, ehhez a szüleimnek is kéne jó sok lóvé, mondjuk szerintem egy 10-esből kijönne a dolog. De persze nem fogom őket terhelni. Attól azért még fantáziálhatok róla, nem? :)

A Szülinapi Listám

1. Mikrofon

Ugye, imádok énekelni. De könyörgöm! Egy fülhallgatós mikrofonnal, ami akkora, mint egy babszem, és magasabb hangokra berezonál, egyszerűen nem lehet!
Szóval, legalább ezt az egyet, anya, léci!!!!:)

2. Nelly Furtado új cd-je

Nah, Nelly az egyik legkedvesebb személy számomra a hírességek közül. Egyszerűen imádom, de gondolom, ez nyilvánvaló, hiszen ezért szerkizek róla oldalt :)
Már kemény 3 éve várok az albumára, SZÓVAL MOST MÁR NAGYON REMÉLEM, HOGY MINÉL HAMARABB KIADJA, MERT KELL NEKEM!!! xD

4. Ayumi Hamasaki új cd-je

Egyszerűen imádom ezt a csajt! Mindig képes megújulni, a stílusa mégis olllyan letisztult! Ha valaki nem ismerné, Ayuról van szó. Ő a második kedvenc énekesnőm, dalszövegíróm. Mert nemcsak szép, aranyos és okos, de gyönyörű hangja van.
Csak egy a baj: JAPÁNBÓL HOGY A FRANCBA RENDELJEK CÉDÉT? xD

5. Kereszt (persze csak a nyakláncomra)

Hááát, ez foggalmam nincs honna jött. De nagyon szeretnék egy keresztet. Mármint a nyakláncomra. Csak nem is tudom. Ezüst legyen, vagy arany? Mert a nyakláncom arany, bár én az ezüstöt joban szeretem. Értitek...xD

6. Twilight 1. könyv

Az úgy volt, hogy...
Ritusom áradozott egy sort a Twilight című filmről. Amit aztán én is megnéztem, és...imádtam! Egyszerűen bámulatos volt! Mondjuk nekem a csaj benne nem jött be annyira, mer szerintem marha csendes volt, viszont az egész úgy volt jó, ahogy :)
Nagyon szeretném megkapni a könyvet is, mert Rita szerint százszor jobb, mint a film. Nah, majd kiderül...DE HA NINCS IGAZA!!! xD

7. Sweet-Lolita ruha

Íme egy nagy titkom: egyszerűen odavagyok a lolita ruhákért! Sajnos viszont még sosem adódott alkalmam, hogy fel is vegyek egyet, na mindegy :(
Elmagyarázom, ha esetleg nem vágod: a lolita egy divatirányzat japánban, de egyben életforma is. A sweet lolita (amaloli) egy válfaja, amiben a loliták rózsaszín, kawaii (cuki) ruhát viselnek. Az effajta ruhák általában rózsaszín, kék, és pasztellszínekben pompáznak. Amint a képen láthatod. Nem, ezt nem kérem szülinapomra, mert ezek a cuccok nagggyon drágák. Főleg a minőségi áruk. Egy varrónő meg hülyének nézne. Fogadjunk, az lenne az első kérdése, hogy: És te ebben akarsz utcára menni? Látszik, hogy sosem volt Conon. Mondjuk még én se xD.

8. EGY PASÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ!!!

Neeem, nem vagyok elkeseredett. Öhöm. Télleg. Ööööm. Mit kell úgy nézni???Komolyan!!!
Csak hát, azért...Értitek...
Ezért úgy gondoltam, Teppei Koike-t kérem. M?ert csak. Stipi stopi. Ja, és szerintem nem csajos. Szerintem naggyon kawaii. Öhöm, na. Ja. Ennyi...

9. Melltartó és zokni-by Ancsu

Én még egy zokninak és egy bugyinak is örülök-ez a kedvenc mondásom. Haljlják is szegény spanok eleget. Ezért, Ancsu azt mondta, hogy ő majd finanszírozza a melltartó(+bugyi) és zokni költségeket szülinapomkor. Rendben, csak valami szolidat, jó, Ancsu, ha lehet ilyet kérni! Mert utálom a tigris, meg egyéb állatmintás dzsungel típusú bundabugyikat.
Meg olyan Marí típusuú se legyen, mert nem bírom a militarista (katonai) cuccokat annyira. xD Meg a fiús melltartók se jönnek be valahogy xD
Amit ezen a képen látsz, pont jó lesz...Olyan szolíd és egyszerű...

10. Converse cipő

Amióta láttam azt a csajt, nem bírom elfelejteni...
MÁRMINT A CIPŐJÉT!!!
Nem, természetesen nem vagyok MÁS. Mindössze arról van szó, hogy azóta mély érzelmeket táplálok eme csodák iránt. (szipp) És...Valahogy a sulis tornacsuka nem az igazi... (szipp)
Converse cipő, jöjj vissza, célhoz nem érsz így soha
Jöjj, Timike hív, Timike vár!!!!!!!!!!!!!!!!!

Címkék: szülinapi lista

ms. yep

Amikor fáj valami mélyen, legbelül, csak énekelj. Nem baj, ha halkan dúdolsz, s nem baj, ha ordítasz.
Amikor fáj valamim mélyen, legbelül, csak papírra vetem az érzéseimet, s a könnyek tisztára mossák lelkemet.
Amikor megnyugszom, előveszem lelkem írását, s könnyek közt éneklem a szöveget. Mert a lelkemből ered...
Amiket szeretek
Anime,Bleach, Ayumi Hamasaki, Eper, Málnaszörp, Rózsaszín, Gyerekes cuccok, JPop, Visual Kei, Nelly Furtado, LM.C, Hell yeah...

csip csirip

csetszoba

links

Rukia, Ancsa, Réka, Rita, Myca, Simmester, Ayumi Hamasaki, Japán, JMusic, JMusic,