A mai egy igggazán pazar nap volt. Ilyen fertelmes napom tényleg régen volt már...
Az egész úgy kezdődött, hogy írtam egy tudósító cikket a felolvasásról, ami abban a mocsár sulinkban történt. Marha izgi téma, mégis olyan cikket kanyarítottam belőle, amilyet csak ki tudtam hozni. És ami szerintem elég jó is lett. Pár hete már be is küldtem a suliújságba, ahová eredetileg szántam. Anya szerint nagyon jó kis dolog lett belőle, így az ő javaslatára beküldtem a helyi újságba. Amúgy azt hittem, nem sikerült elküldeni, végül mégis kiderült, hogy de...
A lényeg: a környezetem nagyon örült a dolognak, és tök tetszett nekik a művem, de hát, na, irigyek mindig voltak és lesznek...
Azért egy kicsit be voltam tojva, mert úgy éreztem, elárulom azt a tetves suliújságot. Kár volt érte aggódni. Ma ugyanis kihívott a teremből kedvenc igazgatónőnk és ízesen elmagyarázta, hogy hogy képzeltem én azt, hogy az iskoláról írok? Hogy mertem ezt? Augusztus óta minden, a suliból kimenő cikket neki kell ellenőriznie...Nah, jó erről n nem tudtam és bocsánatot kértem, de ami ezután jött, azt nem engedhettem el a fülem mögött.
Azt mondta, tegnap, egész délután telefonált és bocsánatot kért az illetékesektől. Milyen illetékesektől? A tanári kartól. Azért, mert olyan rohadt szégyenletes bűn volt a cikkem, azért. Mégis, volt egy mondata, ami annyira megnyomta nálam a düh feliratú gombot, hogy rohadtul nem érdekelt semmi. És ez a nyers szó volt.Ezt a szót használta a művemre. A csodálatos cikkemre. Amit szívből írtam. Ami tele volt a stílusommal, az érzéseimmel. Nyers...Jól van, jön még a kutyára dér...
Nem káromkodtam. Nem szidtam senkit. Mégis úgy kezelte a művemet, mint egy vadhajtást. És ez volt az, ami fájt. Minden cikken rengeteg ideig dolgozom, erre ő azt mondja rá: nyers.
Sőt, még azt is megkaptam, hogy nem láttam a feljavított verziót. Köszönöm, nem is akarom látni, mert az nem én vagyok. Az egy felnőtt kezének nyoma, aki hozzányúlt egy javítatlan, vágatlan és mégis eredeti változathoz.
Plusz: kaptam még olyan kedves dicséreteket is, amelyek így szóltak: majd ha újságíró leszel, akkor olyan cikket írsz, amilyet akarsz. Rendi, az első cikkem róla fog majd szólni újságíróként. Á, csak vicc volt. Ennyit nem ér a dolog....:D
Az viszont biztos: nem fogok többet beírni a suliújságba. És nem érzem magam szégyenletes bűnösnek, amiért egy csodálatos cikket írtam csodálatos iskolánkról, ahol a diákok bábként kell, hogy írjanak minden témáról, máskülönben jön a cenzúra...

Címkék: cikk

Amikor fáj valami mélyen, legbelül, csak énekelj. Nem baj, ha halkan dúdolsz, s nem baj, ha ordítasz.
Amikor fáj valamim mélyen, legbelül, csak papírra vetem az érzéseimet, s a könnyek tisztára mossák lelkemet.
Amikor megnyugszom, előveszem lelkem írását, s könnyek közt éneklem a szöveget. Mert a lelkemből ered...
Amiket szeretek
Anime,Bleach, Ayumi Hamasaki, Eper, Málnaszörp, Rózsaszín, Gyerekes cuccok, JPop, Visual Kei, Nelly Furtado, LM.C, Hell yeah...

csetszoba

Rukia, Ancsa, Réka, Rita, Myca, Simmester, Ayumi Hamasaki, Japán, JMusic, JMusic,

szeptember 2008 október 2008 december 2008 január 2009 február 2009 március 2009 április 2009 május 2009 június 2009 július 2009 augusztus 2009 szeptember 2009 október 2009 november 2009 január 2010 március 2010 május 2010 június 2010 július 2011

designer: © pathetique.
resources: xxxxx