Mostanában valahogy utolért a tavaszi fogalmasincsmi xD
Olyan happy vagyok, hogy legszívesebben a vadiúj miniszoknyámban mennék suliba. Persze, ez mint tudjuk, kicsit furcsa volna így, tavasz kezdetén. De olyan jól érzem magam. Csütörtökön nem megyek suliba, mert szemorvoshoz megyek. És hétfőn se. Akkor pestre megyek szemorvoshoz. Hogy miről is van szó? Elmagyarázom...
Egész gyerekkorom meghatározó élménye volt egy testi torzulás, ami miatt napi csúfolások, hatalmas röhögések alanya voltam. Valami miatt ugyanis a bal szemhéjam jó pár milllivel lentebb van, mint a másik. Emiatt sajnos megromlott a látásom is, a bal szemem mindig gyengébb volt, mint a jobb, és 8 évig hordtam szemüveget. Addig pedig folyamatosan el kellett viselnem a körülöttem lévők becsmérlő szavait: voltam pápaszem, bagoly, kancsi, meg egyéb dolog. Ami nagyon fájt. Volt, hogy a suli egyik csendes sarkában húzódtam meg, hogy addig se piszkáljanak. Maga volt a pokol. De a legszörnyűbb az volt, hogy én sem értettem, miért csinálják. Azért, mert egy hiba nyomot ütött az arcomon. Itt látszik meg, hogy a legtöbb ember milyen kegyetlen. Ha elfogadtak volna úgy ahogy voltak, talán most nem lennék egy olyan lány, aki megpróbálja összekaparni a széttört (vagy talán sosem volt) önbizalmának darabkáit, amelyek elvesztek az időben, a gyerekkorban, amikor minden lélek olyan törékeny. Gyűlöltem magam rendesen egy időben, máig gyűlölök tükörbe nézni.
Viszont, több mint fél éve elhatároztam: véget vetek az akadálynak. Megműttetem magam. A barátnőm, Angi nehezen fogadta a dolgot, akár a húgom, Betty. Anya, Ancsa és Henu elfogadták, hogy így lesz a legjobb. Nem lehet megállítani. Amit igazán véghez akarok vinni, azt megteszem. Ha nem idén, akkor jövőre. És ne jöjjön senki nekem a természet ilyennek teremtett dumával, mert nem jön be. Van, hogy hiba csúszik a tervbe, nálam is ez történt. És a hibákat orvosolni kell. Akárcsak az önbizalmamat. Az utóbbi időben folyamatosan frufrut vágattam, meg bal oldara sepertem a hajam, ami nem volt egy jó megoldás. Vagy a földet bámultam, ami meg marha izgi. Én csak egy ember akarok lenni, akinek végre van kialakított képe magáról. Mert most akárhányszor a tükörbe nézek, egy arcot látok, ami nem én vagyok. Két szempárt látok, ami közül az egyik nem az enyém. Ami nem tükrözi a lelkemet.
PEDIG A SZEM A LÉLEK TÜKRE!
Hogy gyűlöltem mindig ezt a mondást és hányszor kérdeztem anyától: anya, akkor az én lelkem nyomorék? Merthogy egyszer ezt is megkaptam. Ami életem leghatalmasabb pofona volt, és ami után újra kellett építeni a teljes valómat. Mintha a lelkem tört volna szét......
Most végre már úgy tűnik, nem leszek többé nyomorék, csak abban bízom, hogy nem fog maradandó nyomot hagyni a műtét a LELKEM TÜKRÉN...

Címkék: szem

Amikor fáj valami mélyen, legbelül, csak énekelj. Nem baj, ha halkan dúdolsz, s nem baj, ha ordítasz.
Amikor fáj valamim mélyen, legbelül, csak papírra vetem az érzéseimet, s a könnyek tisztára mossák lelkemet.
Amikor megnyugszom, előveszem lelkem írását, s könnyek közt éneklem a szöveget. Mert a lelkemből ered...
Amiket szeretek
Anime,Bleach, Ayumi Hamasaki, Eper, Málnaszörp, Rózsaszín, Gyerekes cuccok, JPop, Visual Kei, Nelly Furtado, LM.C, Hell yeah...

csetszoba

Rukia, Ancsa, Réka, Rita, Myca, Simmester, Ayumi Hamasaki, Japán, JMusic, JMusic,

szeptember 2008 október 2008 december 2008 január 2009 február 2009 március 2009 április 2009 május 2009 június 2009 július 2009 augusztus 2009 szeptember 2009 október 2009 november 2009 január 2010 március 2010 május 2010 június 2010 július 2011

designer: © pathetique.
resources: xxxxx