Melyiket válasszam? Az igazat, vagy a hamisat?
Melyben tükröződik lelkem fénye
Az visz majd, az visz, tudom, előre...
Néha magam is meglepődök, de ezt én írtam. És ez komoly.
AZ életem ismét egy fordulóponthoz érkezett: mostanában annyiféle dolog történik velem, amelyekért nagyon hálás vagyok Istennek, a segítőimnek és Dédinek. Érzem, hogy segítenek, fogják a kezem, és mutatják az utat. Viszont most egy olyan út elé érkeztem, ami talán megváltoztatja az életem...Vagy nem...
5 éves voltam, amikor a tükör előtt kijelentettem: énekesnő leszek. Talán csupán a gyermekség mondatta ezt velem, mégis, tudtam, hogy ez nem az. Ezt valahogy érzi az ember. Mintha kiskoromtól kezdve tudatosan készültem volna arra, hogy majd egyszer, a távoli jövőben ezen szakma talaját tapossam, örömmel a szívemben. Mert nekem minden pillanat öröm volt, amit színpadon tölthettem...
14 voltam, amikor elkezdett kialakulni az igazi hangom, ebben hatalmas szerepet játszott persze az énekkar is, a magyar népdalok. És a fellépéseim is csak megerősítették a vágyam. A színpadon voltam csak igazán elememben. Azonban volt egy dolog, ami mindenképpen próbált akadályozni. Őt hívják Önbizalomhiánynak. Mit mondhatnék, rengeteg tini küzd ezzel a csudaklassz népbetegséggel, ami úgy szívja az ember vérét, mint Alucard táplálkozáskor. xD
Nemrég, erre a problémámra is megtaláltam a gyógyírt. És talán sosem lesz mindkét szemem egyforma, talán sosem leszek szépségkirálynő, de attól még egy olyan ember maradok, akit nagyon, de nagyon lehet szeretni. És, végül is, ha valaki nagyon akar, úgyis beszól, bármi miatt.
Megtanultam, hogy azok a dolgok, amikért keményen megküzdesz, megerősítenek és megtanítanak rá, hogy bízz magadban. A műtét is ezt tette velem. Mintha a szike a szívemet vágta volna fel, melyből gomolyogva távozott 18 év romlott emlék füstje, a múlt titkai és fájdalmai, szenvedései, amelyeket csak én ismertem. Amelyek miatt féltem. Féltem élni, féltem látni, féltem érezni...
Viszont, megerősítettek, és már tudom, ki vagyok. Vége megtaláltam magam. És remélem, többé nem is veszítem el a fonalat :)
Amikor ma bementem a szobába, hogy megkeressek egy füzetet, hirtelen arra lettem figyelmes, amint a tv-ben azt mondják: ELJÖTT A TE IDŐD!
Felpillantottam és mit látok? Csillag Születik! Tavaly is néztem, és Kovácsovics Fruzsit azóta is nagyon bírom, mert tök jófej csajnak tűnik, mondjuk szerintem az is LOL
És, tegyük hozzá, gyönyörű hangja van :)
Szóval, a tévém beszólt, hogy eljött az én időm! És mintha, valami furcsa öröm lett volna úrrá rajtam. Erre jelentkezned kell. Első utam Betty-hez, a húgomhoz vezetett, akinek első szava: Jó, jelentkezel és kész. Anyával holnap ogju kitárgyalni ezt részletesen, mert szerinte ha a hangomtól függ, akkor tuti továbbjutok. Viszont, ő már azon aggódik, hogy fogok bejárni Pestre :D
Azért érdekes azt látni, hogy a családtagjaid így bíznak benned, míg te valahogy félsz saját magadtól. Hát, ez még a jövő levese, de valahogy olyan érzésem van, hogy fogtok ti még velem találkozni...