Csillag Születik?
2009. június 26., péntek/11:54
Reményteli lélekkel állok az úton, mely kétfelé mutat
Melyiket válasszam? Az igazat, vagy a hamisat?
Melyben tükröződik lelkem fénye
Az visz majd, az visz, tudom, előre...

Néha magam is meglepődök, de ezt én írtam. És ez komoly.
AZ életem ismét egy fordulóponthoz érkezett: mostanában annyiféle dolog történik velem, amelyekért nagyon hálás vagyok Istennek, a segítőimnek és Dédinek. Érzem, hogy segítenek, fogják a kezem, és mutatják az utat. Viszont most egy olyan út elé érkeztem, ami talán megváltoztatja az életem...Vagy nem...
5 éves voltam, amikor a tükör előtt kijelentettem: énekesnő leszek. Talán csupán a gyermekség mondatta ezt velem, mégis, tudtam, hogy ez nem az. Ezt valahogy érzi az ember. Mintha kiskoromtól kezdve tudatosan készültem volna arra, hogy majd egyszer, a távoli jövőben ezen szakma talaját tapossam, örömmel a szívemben. Mert nekem minden pillanat öröm volt, amit színpadon tölthettem...
14 voltam, amikor elkezdett kialakulni az igazi hangom, ebben hatalmas szerepet játszott persze az énekkar is, a magyar népdalok. És a fellépéseim is csak megerősítették a vágyam. A színpadon voltam csak igazán elememben. Azonban volt egy dolog, ami mindenképpen próbált akadályozni. Őt hívják Önbizalomhiánynak. Mit mondhatnék, rengeteg tini küzd ezzel a csudaklassz népbetegséggel, ami úgy szívja az ember vérét, mint Alucard táplálkozáskor. xD
Nemrég, erre a problémámra is megtaláltam a gyógyírt. És talán sosem lesz mindkét szemem egyforma, talán sosem leszek szépségkirálynő, de attól még egy olyan ember maradok, akit nagyon, de nagyon lehet szeretni. És, végül is, ha valaki nagyon akar, úgyis beszól, bármi miatt.
Megtanultam, hogy azok a dolgok, amikért keményen megküzdesz, megerősítenek és megtanítanak rá, hogy bízz magadban. A műtét is ezt tette velem. Mintha a szike a szívemet vágta volna fel, melyből gomolyogva távozott 18 év romlott emlék füstje, a múlt titkai és fájdalmai, szenvedései, amelyeket csak én ismertem. Amelyek miatt féltem. Féltem élni, féltem látni, féltem érezni...
Viszont, megerősítettek, és már tudom, ki vagyok. Vége megtaláltam magam. És remélem, többé nem is veszítem el a fonalat :)
Amikor ma bementem a szobába, hogy megkeressek egy füzetet, hirtelen arra lettem figyelmes, amint a tv-ben azt mondják: ELJÖTT A TE IDŐD!

Felpillantottam és mit látok? Csillag Születik! Tavaly is néztem, és Kovácsovics Fruzsit azóta is nagyon bírom, mert tök jófej csajnak tűnik, mondjuk szerintem az is LOL
És, tegyük hozzá, gyönyörű hangja van :)
Szóval, a tévém beszólt, hogy eljött az én időm! És mintha, valami furcsa öröm lett volna úrrá rajtam. Erre jelentkezned kell. Első utam Betty-hez, a húgomhoz vezetett, akinek első szava: Jó, jelentkezel és kész. Anyával holnap ogju kitárgyalni ezt részletesen, mert szerinte ha a hangomtól függ, akkor tuti továbbjutok. Viszont, ő már azon aggódik, hogy fogok bejárni Pestre :D
Azért érdekes azt látni, hogy a családtagjaid így bíznak benned, míg te valahogy félsz saját magadtól. Hát, ez még a jövő levese, de valahogy olyan érzésem van, hogy fogtok ti még velem találkozni...

Címkék:


Timejja Shows Timejja
2009. június 25., csütörtök/8:51
Hú, már jó ideje van, hogy elkezdtem ezt a blogot írni, tudjátok úgy rendesen. Közben az életem is szépen változgatott, aminek nagyon örülök,mert rengeteg kellemes dolog történt velem: találkoztam ugyanis valakivel, aki ráébresztett arra, hogy gyakran milyen vakok vagyunk, és nem vesszük észre azt, ami az orrunk előtt van. Vagyis inkább azt...
De most nem fogok itt érzelmeskedni, mert tudjátok, az nem az én asztalom. Bár, azért bízom benne, hogy azok a gyönyörű élmények, amiket együtt átélünk, életet adnak majd pár dalszövegnek is. LOL (a munka az első xD) Amúgy ez csak vicc volt. De azért jó lenne már boldog dalszöeget is írni (mert még sosem írtam olyat)
Viccet félretéve: visszanéztem pár régi felvételt és elképedve tapasztaltam, mennyit fejlődött a hangom az utóbbi időben. És ennek nagyon örülök. Nemrég egyébként egy Ayu-s oldal karaoke versenyt rendezett, hát, csak az a baj, hogy csak most szereztem róla tudomást, így a végén :(
Talán majd jövőre...
Addig is: készültem egy bemutatkozó filmmel, ami azoknak szól (elsősorban) akik most hallanák először a hangomat, hiszen nekem is voltak rossz felvételeim. (nehogy már pont azokat hallgasd xD)
Tehát, íme életem első filmje! Jó szórakozást hozzá! PV Forever! :)

Címkék:


Kimi o aishteru
2009. június 15., hétfő/10:40
Nem igazán tudom, mit mondjak, viszont asszem írok pár sort, amivel ki tudom fejezni a gondolataimat.
Az a pillanat, amikor megcsókolsz valakit, és körülötted minden elhomályosul. Hirtelen megszűnik minden, csak ti ketten léteztek. Rádöbbensz arra, hogy Ő az, akit életed végéig csókolnod kell és csókolni akarsz. Egy pillanatig átélheted ezt a csodát. Egyszerre tudnál sírni és nevetni, mert boldog vagy, hogy végre megtaláltad, és félsz attól, hogy valaki talán elveheti tőled...

Napok
Minden egyes szó, amit véletlenül váltottál velem
Oly értékes kincs számomra
De emiatt egy kicsit zavarban vagyok
Biztos nevetnél rajtam, ha tudnádLátni akarlak, látni akarlak
Vagy legalább hallani a hangodat
És néha minden különösebb ok nélkül hívlakA szívem annyira hevesen ver
Ha körülöttem vagy
Csak egyetlen kívánságom van
Örökké szeretni téged
Épp így?Hosszú idő óta tudom, hogy van valaki értékes a számodra
Mert a mosolyod eláruljaHabár ez igaz, mégis éjszakákat töltök
Szomorúan
És fájdalmat érzek a mellkasombanA szívem élni szándékozik
Ha meglátlak
Nem várok semmi különöset tőled
Szerethetlek örökké
Épp így?Látni akarlak, látni akarlak
Vagy legalább hallani a hangodat
És néha minden különösebb ok nélkül hívlakA szívem annyira hevesen ver
Ha körülöttem vagy
Csak egyetlen kívánságom van
Kérlek engedd meg, hogy szeresselek

Címkék:


Idézetek
2009. június 6., szombat/10:12
Ancsámon felbuzdulva én is írok pár jó kis idézetet, amik nekem nagyon tetszenek. :)

People who don't know me think I'm quiet.. but those who know me wish I would shut up
Azok az emberek, akik nem ismernek, azt hiszik, csendes vagyok...akik meg ismernek, azt kívánják, bár befognám xD

A szerelmet nem lehet keresni, a szerelemmel csak találkozni lehet.

A szerelem egy halálos elmebaj.

Igenis szereted
Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod,
Amikor tudod, hogy kár volt, mégsem bánod,
Amikor érzed, hogy hevesebben dobog a szíved,
Amikor érzed, hogy érte remeg két kezed,
Amikor várod, hogy eljöjjön a pillanat,
Amikor várod, hogy odaadhasd önmagad,
Amikor vágyod hangját és szavait,
Amikor néznéd mosolyát és két szemét,
Amikor néznéd ahogy nyújtja két kezét,
Amikor nem bírod már, kibuggyannak a szavak,
Amikor nem bírod már türtőztetni magad,
Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged,
Amikor elhiszed, hogy ő is eleped érted,
Amikor megijedsz mert rossz lenne nélküle,
Amikor már aludnál és ébrednél mellette,
Amikor már önmagaddal harcolsz ellene,
Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész,
Amikor rájössz, hogy miért is ne, egyszer élsz,
Amikor világossá válik, hogy ez jó neked,
Amikor világossá válik, hogy megteszed,
Akkor vedd tudomásul, hogy igenis szereted!

Volt egyszer egy mese nem mondták el végig,nem jutottunk tovább,csak a közepéig.Beleszólt a végzet ebbe a mesébe,mikor a legszebb volt akkor hagytuk félbe..

Szeretni valakit, aki nem szeret téged,
könnyeket tagadni, mik szívedben égnek.
Kergetni egy álmot, soha el nem érni,
csalódott szívvel mindig csak remélni...

Hiányzik valami annak az életéből, aki senkit nem tud felhívni azzal, hogy: FÉLEK. Mindenkinek kell valak, akiben bízik annyira, hogy azt mondhassa neki: SEGÍTS.

A girl asked a guy if he thought she was pretty, he said...no. She asked
him if he would want to be with her forever....and he said no. She then
asked him if she were to leave would he cry? and once again he replied
with a no. She had heard enough..........
As she walked away, tears streaming down her face the boy grabbed her arm and said....You're not pretty you're beautiful. I dont want to be with you forever. I NEED to be with you
forever, and I wouldnt cry if you walked away...i'd die...

There was this little girl sitting by herself in the park. Everyone passed by her and never stopped to see why she looked so sad. Dressed in a worn pink dress, barefoot and dirty, the girl just sat and watched the people go by. She never tried to speak. She never said a word. Many people passed by her, but no one would stop. The next day I decided to go back to the park in curiosity to see if the little girl would still be there. Yes, she was there, right in the very spot where she was yesterday, and still with the same sad look in her eyes. Today I was to make my own move and walk over to the little girl. For as we all know, a park full of strange people is not a place for young children to play alone. As I got closer I could see the back of the little girl's dress. It was grotesquely shaped. I figured that was the reason people just passed by and made no effort to speak to her. Deformities are a low blow to our society and, heaven forbid if you make a step toward assisting someone who is different. As I got closer, the little girl lowered her eyes slightly to avoid my intent stare. As I approached her, I could see the shape of her back more clearly. She was grotesquely shaped in a humped over form. I smiled to let her know it was OK; I was there to help, to talk. I sat down beside her and opened with a simple, "Hello." The little girl acted shocked, and stammered a "hi"; after a long stare into my eyes. I smiled and she shyly smiled back. We talked until darkness fell and the park was completely empty. I asked the girl why she was so sad. The little girl looked at me with a sad face said, "Because, I'm different." I immediately said, "That you are!"; and smiled. The little girl acted even sadder and said, "I know." "Little girl," I said, "you remind me of an angel, sweet and innocent." She looked at me and smiled, then slowly she got to her feet and said, "Really?" "Yes, you're like a little Guardian Angel sent to watch over all people walking by." She nodded her head yes, and smiled. With that she opened the back of her pink dress and allowed her wings to spread, then she said "I am." "I'm your Guardian Angel," with a twinkle in her eye. I was speechless -- sure I was seeing things. She said, "For once you thought of someone other than yourself. My job here is done". I got to my feet and said, "Wait, why did no one stop to help an angel?" She looked at me, smiled, and said, "You're the only one that could see me," and then she was gone. And with that, my life was changed dramatically. So, when you think you're all you have, remember, your angel is always watching over you. Like the story says, we all need someone... And, every one of your friends is an Angel in their own way. The value of a friend is measured in the heart. I hope your Guardian Angel watches over you always. xXx


Címkék:


Hepi Bördcdéj, LilGaras! :)
2009. június 2., kedd/8:44
Egy újabb bejegyzés, immár 18 évesen.
Wow! Ezt még kimondani is szörnyű!!!
Hát, most elmesélem 18 évessé válásom igaz történetét.
Az úgy volt, hogy...
Egy szép tavaszi reggelen felébredtem, és 10 perc után rájöttem, milyen nap is van xD
Szomorkásan bandukoltam ki a fürdőszobába, ahol rájöttem: öregszek.
Ez a gondolat úgy elszívta maradék életenergiámat, hogy nem tudtam, köpjek-e vagy nyeljek, így gondoltam, egyiket sem teszem, mert a köpés parasztos (meg fiús, bár néha dühömben el-el kap a hév xD) a nyelésnél meg még véletlenül lenyelem a foxabimat. Na, értitek: átlag 18 éves átlag reggele xD
A suliba érve drága osztálytársaim felköszöntöttek: a csajok megpusziltak, a fiúk meg a fülemet húzogatták (még jó, hogy nem 18-szor xD) Mondjuk puszinak jobban örültem volna :P
Ancsu, Henu nem jött suliba, hát, gondoltam, tuti nem küldenek esemest.
Angi felköszöntött, de éreztem, hogy tervez valamit...Nagyon hallgatott...
Na, mindegy, délután hazamentem. Mondom: ez is egy nap volt, azért azt hittem, kicsit másabb lesz. (hogy részegre igyam magam? nem, erre nem gondoltam. anti-alkoholista vagyok)
Már otthon voltam, és öltözni akartam, amikor...
Nem, kis perverzek. Csengettek a kapun. Angi volt és Csucsu, akik a Hepi Bördcdéj című nagysikerű Halász Jutka számot adták elő. Hát, majdnem elsírtam magam. És a lényeg: egy gyönyörű, rózsaszín epertortát tartottak a kezükben, amire az volt ráírva: Boldog születésnapot Timi. És egy 18-as gyertya. Meg is gyújtottuk (nem a tortát, hanem a gyertyát) és kívántam is, de nem mondom el mit, mert akkor nem teljesül (nem, nem vagyok babonás xD)
Plusz: aznap dúskáltam a jóból: nemhogy egy, hanem egyszerre két tortát kaptam, mert egy magas tortát kaptam anyától is. Persze, tele volt eperrel, hát mi mással, ichigo rulezzzz...xD

Pillanatképek!
Az Ichigo tortám a Csajaimtól

A vágás pillanata-Támadj, Bestia!!!
Hjusztonnal és Csucsuval-a szervezők és az élettársaim
PUX!
Egyedül-én és az Ichigo tortám!!!Á, most befalom-egyedül!!!Muhaha!!!

Közben anyától is kaptam egy Ichigo tortát, ami szintén gyönyörű volt-és finom Tádám!


Utolsó kép-amin látszik, hogy ez a nap jól leamortizál, szóval ne ez alapján kiáltsatok ki csúnyának xD (a smink is lekopott, meg minden xD)

A következő bejegyzi az ajiaimról fog szólni. Készüljetek fel, addig is legyetek jók és szobatiszták-by Mormy
Loooooool


Címkék:


ms. yep
Amikor fáj valami mélyen, legbelül, csak énekelj. Nem baj, ha halkan dúdolsz, s nem baj, ha ordítasz.
Amikor fáj valamim mélyen, legbelül, csak papírra vetem az érzéseimet, s a könnyek tisztára mossák lelkemet.
Amikor megnyugszom, előveszem lelkem írását, s könnyek közt éneklem a szöveget. Mert a lelkemből ered...
Amiket szeretek
Anime,Bleach, Ayumi Hamasaki, Eper, Málnaszörp, Rózsaszín, Gyerekes cuccok, JPop, Visual Kei, Nelly Furtado, LM.C, Hell yeah...

csip csirip

csetszoba

links

archive

credits
designer: © pathetique.
resources: xxxxx