Hehe, bizony drága gyermekeim, végül mégis eljutottam. Muhahahah...

Most pedig egy rövid beszámoló pesti élményeimről, a casting izgalmairól néhány illusztrációval tarkítva :)
Na, ugye, elég korán indult aznap az élet, mivel 9-kor már indultunk is. Akkor még nem annyira izgultam, gondolván "hol van még Pest"...Persze nem ettem semmit, biztos ami biztos alapon...
Az M3-ason mentünk, közben javában Skillet-et, Ayu-t, meg LM.C-t nyomattam, persze pest felé már volt 1-2 gyomor összehúzó pillanat, amikor azt hittem, lenyeltem egy csirkét egészben és az mocorog a torkomban xD
Az út felénél megálltunk egy naccerűnek egyáltalán nem mondható megállónál, ahol a wc...hát kb. életemben oan gusztustalan kócerájt én még nem láttam. Na, legalább megtanultam állva pisilni, most már ez is megy!!!xD

Úton

Közben azon stresszeltem magam, hogy csak indulajanak be a hangszákaim. Mert ennek is van egy sztorija, ami miatt Bettym majdnem meglékelte a fejemet. Előző hét szombaton ugyanis partiztam javában. Hát, marha jól éreztem magam, igazság szerint, ezért egy csomó kedvenc mjuzikot fejből nyomtam, persze 90 decibelen xD Magyarul: ordítottam, ahogy a csövön kifért...Ennek meg is lett a következménye, ugyanis másnap beszélni nem tudtam, úgy berekedtem és iszonyatosan fájtak a hangszálaim (ezt hívják túlerőltetésnek, ez nálam nem az első és olyan érzésem van, hogy nem is az utolsó eset volt, sajnos...)Tehát egész hetes feladat: mission impossible: visszanyerni a teljes hangomat! Akkor még nem tűnt akkor vállalkozásnak, aztán rájöttem, mekkorát is tévedtem...4 napon keresztül ittam a forró mézes-citromos teát, ami szétfele égette a torkomat, de még Betty is literszámra gyártotta nekem, sőt még "gyógyulj-meg szenyát" is készített. Hát nem aranyos? Annyira szeretem. :D
Emellett ezerrel faltam azt a fekete mentolos cukit, aminek a nevét nem mondhatom ki, mert az reklám lenne, plusz hangszálgyulladásra szedtem gyógyszert...Ja, és a nyers tojássárgájáról még nem is esett szó...
Szóval rengeteg mindennel igyekeztem, főleg mikor láttam, hogy ez most elég erős hangtúlerőltetés...(mivel ha vissza is jött a hangom, pár perccel utána visszarekedtem:S)
Mégis, amikor eljött a nagy nap, mint amit elvágtak. Na, ezért az úton még cukiztam...xD
De. Vissza az útra!
Boldogan és vidáman-még messze Pest-től xD
Hát, pesten nagyon érdekes volt a közlekedés...Hogy őszinte legyek...eléggé megijedtem...Az emberek úgy mennek, hogy az horrible, a gyalogosok közül sokan képesek kocsi alá mászni, csakhogy átérjenek a túloldalra, akár piros lámpánál is. Ennek az volt a következménye, hogy majdnem végigment rajtunk a villamos, de az egy másik sztori...:'(
Na, itt már közel Pesthet, láccik rajtam, neeeem? LOL

Viszonylag elég könnyen rátaláltunk a Nagytétényi streetre, viszont nem ez volt a helyzet a Camponával...Meg én amúgy is elég nehéz helyzetben voltam, mivel sajnos nem kaptam meg a tájékoztató lapot, hogy hol is van pontosan az épület, szóval neten tudtam meg pár infót.
Elmentünk a Camponába, végigjártuk az egészet, aztán rádöbbetünk, hogy tuti nem is itt van...Akkor elmentünk a Média épületéhez, ahol a portás kiigazított, és kiderült, hogy mi pont az ellenkező irányba indultunk el xD Hát, marha boldogok voltunk, főleg mert kb. 1 óra maradt, hogy megtaláljuk a helyet...És az idő egyre fogyott...

ÁÁÁ, de semmi baj, mert végül megláttuk az épületet, a Csillag Születik zászlóval és akkor midnenki nagyon hepi lett (kivéve engem, mert én akkor kezdtem ideges lenni)
Megvan az épület! VÁÁÁÁ!!!
Bementünk, és rögtön (azért nem rögtön, mert előtte még paráztam vagy 2 percet:D) a regisztrációs pulthoz mentem. Nagyon kedves volt a regis hölgy, adott lapot, nyilatkozatot és a számos papíromat: 3308. Ez összeadva 11, ami egy mesterszám a számmisztika szerint. Bár szerencsét hozna. xD Na, szóval, ezután lefényképeztek a számommal (mint egy dutyiban) de elég gázul festhettem, mert a smink addig 90%-ban lefolyt rólam, a maradék 10 meg csak le akart folyni, csak nem jött össze neki...
Ebből a ramaty állapotból mentett ki a kitöltés. Na, végre egy nyugis pont, gondoltam, de nem igazán volt az. Annyi volt a kérdés, hogy majd' megfájdult a fejem xD És egy csomó dolgot még le is hagytam, mondjuk, hogy szeretem japánt, bár gondolom ez kiderült, mivel japán dalt énekeltem LOL
Aláírtam a nyilatkozatot is, ami tök furi volt, mert ugye már 18 vagyok MUHAHAHAH
Ehhez is hozzá kell szokni...
Ezután elmentem interjúra, ahol egy nagyon kedves srác és lány ült, ők kérdezgettek a jövőmről, terveimről, miért szeretek énekelni, dalszöveget írni, stb. Nagyon jó volt, mert tök buli volt az egész, mivel angyon aranyosak voltak. Azért nem mindegy, hogy beszélnek veled, szerencsére én nagyon pozitív dolgokat kaptam :D
Persze, csak ezután jött még a neheze...Az emeletre kellett menni, ahol olyan gyönyörű hangokat hallottam, hogy...Mondtam is: nem is volt értelme, hogy eljöttem. Tuti, nem jutok tovább ilyen hangok mellett...:'(
Álltam a sorban és közben egy csomó nagyon kedves emberkével ismerkedtem meg, akik olyan jófejek voltak, hogy el is felejtettem izgulni, sőt, kb. úgy éreztem magam, mint amikor a dokinál várok xD (na, azért nem teljesen) Beszélgettünk, így ment el az idő nagy része. Egyszer előre néztem, erre ki megy be a válogatóterembe? Balázs...Igen, a Balázs-shows Balász, LOL

Tök vicces volt, mert egy csaj, aki a sor elején állt, majdhogynem sikongatni kezdett, hogy "úristen, itt a Balázs" :D
Na, igen :D
Már jó ideje álltunk a sorban, ami annyira nem mozgott, így az egyik szervező átküldött minket a másik terembe, ami húúú...Sokkal nyugisabb hely volt. Egy folyosón álltunk, de tök jó volt, mert kb. 5-en voltunk, nagyon gyorsan haladt előre és Ördög Nóri volt az egyik zsűritag! VÍÍÍÍÍ!
Ennek nagyon örültem, mert ő az egyik kedvenc műsorvezetőm, és annyira már nem is izgultam :D
Aztán egyre csak fogytunk. Az ásványvizet szorongattam és azért imádkoztam, hogy legyen hangom, mert sajnos nem volt lehetőség beéneklésre, max a folyosón, de az meg hogy nézett volna már ki LOL
Végre én kerülte sorra. Bátran mentem előre, és mikor beértem, ott ült Nóri és két pasi, akiket nem ismertem, de olyn aranyosak voltak, mert mindvégig mosolyogtak. Szóval, nagyon kedvesek voltak :D Nóri mondta, hogy ott a mikrofon, álljak a csíkra és énekeljek. Olyan izgi volt, mert ilyen nagy és erős mikrofont még nem fogtam, és olyan HÚÚÚ volt xD
Aztán elkezdtem énekelni. Az első dalra már totál nem emlékszem, hogy hogy énekeltem, mert annyira ösztönből jöt, hogy kikapcsolt az agyam, ezért nem is tudom, hogy jól sikerült-e. Ez volt a saját dalom, ugye. A második Shakira-Underneath Your Clothes-ja volt, mivel Kelly Clarksont lecseréltem technikai okokból. (nem tudtam tökéletesen kivinni a hangokat)
A harmadik pedig Ayumi Hamasaki Dearest-je volt, ami jó hangos lehetett, mert még lennt, Betty-ék is hallották :D
Ezután Nóriék megköszönték, azt mondta: "Köszönjük, Timi, nagyon jó volt'. Az adatlapom odaadtam, hát, most már csak a zsűritől függ...
Ezután lementem, el nem tudjátok képzelni, mennyi energia mocorgott bennem, úgy örültem, meg az adrenalin-szintem is az egeket verdeste :D ÁÁÁ, ezt nem is lehet leírni...
Betty szerint nagyon jól sikerült a Dearestem, mert ő csak azt hallotta, de azt mondtam, nagyon tisztán kiénekeltem. Hát, reméljük...
Azután pedig elindultunk haza...
Egy uccsó kép...
Anyával az autó felé...

22-ig hívják vissza azokat, akik továbbjutottak. Nem tudom, tovább jutok-e vagy sem, de már az is boldoggá tesz, hogy ott lehettem, "cuz its a memorable experience and moment for me".
Azért, szorítsatok!!! :)
Ezt azoknak küldöm, akik szorítottak nekem! <3
És nagyon hálás vagyok a családtagjaimnak, hogy elkísértek, faternak, hogy kivett egy szabinapot miattam és mindazoknak, akik szurkoltak nekem! Köszönöm! Pussz! ^-^