Figyelem!
Az alábbi cikket augusztus 22-én kezdtem el írni, röviddel egy esemény után, amin ma már túl vagyok, viszont ez a kis esszé szerintem részletesen leír minden egyes szakítás utáni tünetet, és elvezet a megoldáshoz. Remélem segít valamit a tapasztalatom :)

Szerinted minden szakítás fáj? Vagy csak néhány? Miért van, hogy van, amelyiket meg sem érzed, míg egy másik egy világot zúz össze benned?

Bár szinte észre sem vesszük, de az élet tele van szakításokkal. Szakítunk a hagyományokkal, amikor házasság előtt szexelünk, szakítunk az ovival amikor első nap suliba megyünk, szakítunk ballagva rengeteg baráttól, akik addig minden percünket kitöltötték és hirtelen mégis VÉGE lesz mindennek. Mert az élet tele van szakításokkal, csak ki hogy éli meg...

Azonban az ember furcsa egy élőlény, hisz általában az efféle szakítások, elkülönülések olyan könnyedén mennek: új suli, új élet, új barátok, új minden. És annyira lefoglal minket a sok új, hogy a kezdeti átvészelt szomorúság után minden ismét szép lesz és a nap is újra felkel.

3. fázis Utálok minden pasit

Kapcsolgatod a csatornákat, de mindhiába: az összesnek pont most kell szerelmes filmeket vetítenie. Hát marha jó, nem? Kapcsold ki...
Aztán elkezdesz gondolkodni és rájössz, hogy eddig a srácok mennyit ártottak neked, és hirtelen mindegyiket kivégeznéd egyetlen sortűzzel. Hát, sajnos ez is a része a dolgoknak. A fiúk, akik már eddig is furcsa lényeknek tűntek, most még inkább azok lesznek a szemedben, azzal kiteljesítve a dolgot, hogy most már az "ellenség" is bekerül a repertoárjukba.
4. fázis Kell egy pasi
Aztán a kezdeti UAP (Utáljuk A Pasikat) gyűlések után rádöbbensz, hogy a pasik iránt érzett gyűlület nem a legjobb technika, mert van belőlük elég a földön. Meg amúgy is, "lehet", hogy nem minden pasi disznó (ha már ez a "lehet" beugrik, jó úton haladsz) de az tuti, hogy az exed tagja volt egy GYACS (Gyűlöljük A Csajokat) szektának és már a kezdetektől az volt a terve, hogy elcsábítson, aztán jól gyomron rugdossa a szíved.
Tehát következő cél: kell egy pasi! De, nem biztos, hogy ez a legjobb megoldás, hisz gondolj csak bele: a szíved kb. most olyan sebezhető mint egy eleven sebekkel, kráterekkel teli, bombázott Hold felület. És ahhoz, hogy egy seb begyógyuljon mit is szoktunk csinálni? Biztos nem hipót öntünk rá, és lemeszeljük hanem fertőtlenítjük, bekötözzük és várunk. Várunk, hogy a sebecske gyógyulgasson. Ha lassan, hát lassan. Mert majd úgyis jön egy másik, aki azért szeret majd, aki igazán vagy.De ha most bepasiznál, azt valszeg csak azért tennéd, hogy idegesítsd az exedet, ami lehet meg sem történne. Közben pedig nemcsak magad, de a pasit is tönkretennéd, miközben lehet, ő komolyan gondolná az egészet. És akkor még egy kráteres szívvel több lenne bolygónkon...
5. fázis Valami fáj, idebennt
És itt a félidő. Minden dolog legszörnyűbikke itt csap le rád igazán. Ha eddig még nem fogtad fel a dolgokat, most fogod csak fel igazán. A fejedben pörögnek a gondolatok: amikor megcsókolt, az első együtt töltött esték, a szavak, amelyek akkor olyan valósnak tűntek. És hirtelen lejátszódnak a fejedben ugyanazok a videók, mint mikor még jártatok, csak egy durva, 18 karikás verzióban: a képek áthúzva egy vörös X-el jelezvén, semmi sem volt igaz. Sőt, talán a srác nem is rád gondolt, amikor veled volt, talán szabdulni akart tőled miden egyes pillanatban. És ez nagyon fáj. Szörnyen fáj. Valami, odabennt, ami eddig oylan jó érzés volt, most a legszörnyűbb kínt okozza. Haldokolnak a pillangók...
És hirtelen olyan egyedül és magányosnak érzed magad. És nem karsz beszélni senkivel, mert úgysem értenének meg. Pedig, pont ez az elhatárolódás tesz ilyenkor annyi fiatalt öngyilkossá, holott nem kéne, elég lenne egy-két elejtett szóü, és egy igazi barátnő ilyenkor tudja, mit kell tennie. Az is elég, ha végighallgat. Sőt. Gyakran csak arra lesz szükséged, hogy mindent elmondj, sokszor, sokszor, mert így, ezáltal kibeszéled a fájdalmat is magadból. De ne hallgass!
A mosoly szép dolog. A legszebb az egész emberben. És a nő a világ legkülönlegesebb teremtménye: úgy tud mosolyogni, hogy közben egy összedőlt világ áll körülötte, s sikítana, de nem mer, nem akar, mert fél. Fél, hogy gyengének néznék. Fél, hogy az exe kineveti majd gyengeségét. És fáj neki, hogy míg ő így szenved, addig az ex nagyban nevetgél a spanjaival. Míg ő haldoklik legbelül. És már csak büszkeségből sem mutat semmit. Aztán telik-múlik az idő és észreveszed, hogy az a szörnyű mosoly ráégett az arcodra, s nem hajlandó lejönni onnét. Mindenen mosolyogsz, üres szemű babaként, miközben otthon, a négy fal közt egyre csak sírsz. És nem látod a kiutat. És a legdurvább eset, amikor még otthon sem sírsz, mondván: hö, én erősebb vagyok, mint a Fekete Laci! És egy szép napon összeomlasz lelkileg és idegileg egyaránt. Midne gondolat a kapcsolatról egyszerre tódul a fejedbe és ellepik azt darázs módjára. Pbálsz szabadulni, de nem sikerül. Próbálsz aludni, de egyre csak sírsz. Egy sarokban kötsz ki, vagy a tükör előtt, magad nézed, s közben fel sem ismered régi valód. Hisz, akit most látsz, az csupán egy árny-gondolod te. Pedig az nagyon is te vagy! Az a lány, aki képes kimutatni az érzéseit, és felvállalni azt, hogy csalódott, de tovább tud lépni, egy igazi nő. Mi ilyenkor a teendő? Menj egy üres szobába, sikíts, sikíts, sikíts. Ahogy csak a csövön kifér. És tombolj. Ha pedig a hurrikán lecsendesedett, tégy rendet az arcodon, s próbáld rendezni szíveddel is a tényt, hogy kész, vége van. Ezután még jön pár nap, amelyek talán kritikusnak mondhatóak, de a félidőnél rosszabb már nem lesz. Mert a belső sikolynál nincs rosszabb.
6. fázis Na, de most komolyan kell egy pasi!
Nem, csak úgy érzed. Nem kell neked még semmi.

7. fázis Egy újabb szín az Ember tragédiájából
Az utóbbi időszak tök nyugisan telt? Hát, akkor most ismét jön egy rövidke szakasz, ami újonnan próbálja felszakítani a rohadt erős hansaplastos sebet.
Eddig ugyanis már meg voltál róla győződve, hogy az exed már olyan szinten nem érdekel, hogy akár buborékot is fújhat a seggével, akkor is lesz*rod toronymagasból. Viszont eljön a pillanat, amikor rájössz, mi is volt a szakítás valódi oka. Nem az, amit az a hadnemondjammizé mondott, hanem a valódi. Lehet az csaj, vagy talán már nem szeretett, lehet szinte bármi, a fiúk eszköztára ezen a mocskos téren is kifogyhatatlan. Aztán megint játszódnak a képek a fejedben és hirtelen felülemelkedsz saját magadon, megpillantod a kapcsolatotok "valódiságát" és nagy valószínűséggel már tuti biztos vagy magadban, hogy vége. Rájössz, hogy jobbat érdemelsz, és bár még odafigyelsz rá párszor, vagy többször, már csak ismerősként próbálod szemlélni. Néha ugyan még váltakoznak az érzéseid vele kapcsolatban (pl. egyik pillanatban gyűlölöd, másikban normális akarsz vele lenni)
8.fázis A Végső Állomás
Mihelyst felülemelkedsz a saját szemléleteden, megpillantod, hogy kiért is voltál te úgy oda. Rájössz, hogy vannak dolgok, amik elkezdődnek, ki tudja miért, és ugyanígy be is fejeződnek, a jó kezdés ellenére. Míg olyan kapcsolatok is vannak, amelyek furcsán kezdődnek, és jól folytatódnak. Ha teljesen feldolgoztad az egészet, hidd el, nem leszel megszállottan se pasigyűlölő, se pasifaló, csak úgy éled tovább az életed, aztán hirtelen a semmiből ismét feltűnik majd valaki, akivel talán ezerszer jobb lesz. Csak higyj benne, nekem bevált...:)

Ma egy új videóval, vagyis inkább dallal jövök, amit még régebben felénekeltem. Kivi vagyok a véleményetekre, írjatok, léci! :) Imádom ezt a dalt :D
Ayumi Hamasaki-Hanabi