Igen, drága emberek, ez is megvolt...
Őszinte leszek: egyáltalán nem volt nagy szám. Ha jobban belegondolok, féltem már jobban is, itt csak arról volt szó, hogy max. olyanok látják a lebőgésedet, akik fontosak neked. Mondjuk, ez ezerszer rosszabb is...
Kezdjük azzal, hogy kemény 4 embert hívtam meg, ezek közül 3 családtag xD
Na, részletezzük is: jött anya, fater, Bettusz, meg a Szívem (nem, az igazi szervem nem tud járni xD)
Érdekes helyzet volt, márcsak azért is, mert nemcsak táncoltam, de még verset is mondtam, és az idő ugye...szoros volt. Nagyon szoros...
De kezdjük a legelején: a szalagtűzés nagyon spéci volt: Transformers-Arrive at the Earth. Halálkomoly. Ez volt a tűzőzenénk. Igen, tudom, hogy az osztályom nem komplett. De én se voltam az, amikor erre szavaztam xD
Kb. 3 kamera vette csak azt az egy pillanatot, amikor tűzték a szalagot, közben meg senki nem látta, de az oszival még beszélni is volt időnk.
-Jajj, beleakadt a hajadba, nemtudom feltűzni.
-Jajj, elnézést, arrébb seprem.
Hát, igen, érdekes párbeszéd...Végül sikerült feltűzni LOL
Angi szívem ahelyett, hogy visszajött volna a helyére, elindult egy másik irányba, mi meg utána, és úgy nyerítettünk, mint valami lovak. Hát, igen, kérem, a komolyság, az érettség...:D
Még az avcsi alatt készült rólunk egy rakat kép, már kezdett olyan "mindenkivel külön-külön" fílingem lenni, mert boldog-boldogtalannal fényképezkedtünk (hú, mennyibe fog ez nekünk kerülni...) Még oda is beálltunk, ahol igazából marhára nem volt helyünk, de "eccer élünk alapon" mér is ne...LOL
Aztán jött a vers...Amit mondtam...Mivel Heniék előttem mondták, ezért addig én kinnt dekkoltam a mikrofon előtt, igazgattam, meg minden, mert halálra untam a fejem. Aztán végre rám került a sor. Na, végre!!! (szereti a gyerek a középpontot, de ez fordítva nem igaz xD)
Szerintem szépen sikerült, sokan tapsikoltak, meg minden, szal hajrá, (L)LilGaras(L)!
A verstől annyira nem is féltem, mivel egész gyerekkoromat színpadon töltöttem, hozzászoktam már. De a tánc...
Úgy képzeljétek el, hogy kb. 5 perc állt azok rendelkezésére akik verset mondtak, sőt még annyi se, hogy átvedledjenek a táncruhába, ami állt:
-egy ruhából
-egy pár cipőből
-egy pár kesztyűből
és eltaláltátok, a kesztyűvel meggyűlt a bajunk, ezért is nem bántunk vele kesztíűs kézzel. Ezt muszáj volt elsütnöm xD
Ezek után, a cipő, meg a kesztyűt már a folyosón sikeredett magunka öltenünk, aztán amikor bejelentettek, jöhetett a szaladgálás a színpadon hatalmas "hol vannak a kurva székek" kiabálásokkal, amik valszeg a nézőtérre is lehallatszódtak, de hátha nem.
Ezek után a hab a tortán az volt, hogy nagyon jó volt a tánc, próbáltam érzésből nyomni az egészet, ennek ellenére itt volt eddig a legtöbb bakim: véletlenül rossz irányba indultam a szék körül, de úgy csináltam, mintha ez tök természetes volna, így nem lett semmi problem. Aztán a széken túl felcsúszott a lábam, és egy helyett kettő lebegett a légtérben. Na, erre is csak én vagyok képes...XD A legutolsó meg igazi élmény volt: a cipőm sarka beleakadt a ruhába, aminek a hátsó része totál lecsúszott, így kilátszott a fehér cicifixem, de nem igazgattam, mert az télleg gáz lett volna. Szal, próbáltam minden helyzetet megoldani, de majd a dívídíről kiderül az igazság.
Utána a vég volt hátra, meg az éneklés, amit én végigröhögtem, Angi végigsírt, a végén meg mi vigasztaltuk. Este buli volt, zabáltunk, meg ilyenek, fincsi volt a kaja, csak azt sajnáltam, hogy a pezsgőtől meg a tortától rosszul lettem, de mindent egybevéve jó volt, az emberkék is normálisak voltak egyszer az életükben. És fincsi volt a jércemell sali...xD
Pillanat pikcsörök-az igazság...

Címkék: szalagavató

Amikor fáj valami mélyen, legbelül, csak énekelj. Nem baj, ha halkan dúdolsz, s nem baj, ha ordítasz.
Amikor fáj valamim mélyen, legbelül, csak papírra vetem az érzéseimet, s a könnyek tisztára mossák lelkemet.
Amikor megnyugszom, előveszem lelkem írását, s könnyek közt éneklem a szöveget. Mert a lelkemből ered...
Amiket szeretek
Anime,Bleach, Ayumi Hamasaki, Eper, Málnaszörp, Rózsaszín, Gyerekes cuccok, JPop, Visual Kei, Nelly Furtado, LM.C, Hell yeah...

csetszoba

Rukia, Ancsa, Réka, Rita, Myca, Simmester, Ayumi Hamasaki, Japán, JMusic, JMusic,

szeptember 2008 október 2008 december 2008 január 2009 február 2009 március 2009 április 2009 május 2009 június 2009 július 2009 augusztus 2009 szeptember 2009 október 2009 november 2009 január 2010 március 2010 május 2010 június 2010 július 2011

designer: © pathetique.
resources: xxxxx