Timejja-Egy csepp

Egy csepp nem csepp
Mégis úgy éget
A csepp csak csepp marad
Egy aprócska méreg

Annyi fehér hab gomolygott az égen
Nevetve futottunk árnyékuk alatt
Semmitől sem félve
Aztán hirtelen az ég ablaka besötétedett
Szomorúvá varázsolva az addig habos eget

Körülnéztem, s te eltűntél ahogy a bánat elszállt
Kerestelek, összekuporodtam, úgy fájt
Mintha valami belőlem is eltűnt volna
Feküdtem mint koldus földön, megfojtva

S lehullott egy csepp, a mennyből, fenntről
Egy csepp nem csepp, fuldoklom, levegőt!
Bőröm szívta a hulló felleget
Mely síratta arcomon a könnycseppet...

Nem könnyezem, csak az ég sirdogál
Mondogattam, mert az igazság fáj
Oly jó lett volna felállni, elfutni
Keresni, kutatni halálomig

De testem nem mozdult...
Csak itta s ontotta a bánat cseppjeit
Szívem helyén törött tőr fordult
Éreztem. Testem a sötét befedi.

De egy csepp nem csepp...
A menny ismét kivirult
Szivárvánnyal játszott
Arca a kacajtól kipirult

De halott az a föld
Melyet könny nem locsol
Hiába a színes világ
Ha nincs az a csepp
Ki szívet porol...